Woody

 Világéletemben kedveltem Woddy Allen filmjeit. Ő nem egy nagymenő hollywoodi sztár, hanem egy olyan kisember, mint én, aki tele van kétségekkel. Nincsenek rendkívüli képességei, viszont van remek humora. Ez az ami megfogott benne. Olyannyira, hogy amikor 1992 körül az angol tanító néni megkérdezte, ki a kedvenc színészem, habozás nélkül az ő nevét mondtam. Amikor valamelyik tv csatorna sorozatban vetítette a filmjeit, én digitalizáltam őket és DVD-re írtam.

 Ősszel olvastam a neten, hogy megjelent az önéletrajza. Nagyon gazdaságosan sikerült hozzájutnom. Kedves sógornőmnek megemlítettem, hogy ha idén is könyvet venne nekem karácsonyra, akkor itt az ideális jelölt. Nem kellett csalódnom. Az elmúlt hetekben sikerült is elolvasnom. Tegnap éjjel egy órakor fejeztem be. Nem akartam várni vele még egy napot. 

 Szép élete volt, azzal foglalkozott amit szeretett és sikeres volt benne. Kíváncsi voltam rá mit ír a pedofil vádakról. Korábban sem hittem el, hogy bármi olyasmit tett volna, amivel Mia Farrow vádolta, de könyv után biztos vagyok benne, hogy ártatlan. Szomorú. hogy egy rosszindulatú ember így tönkre teheti valaki életét. Azt gondolom, hogy a #metoo mozgalom bár többnyire jogosan leplez le szexuális ragadozókat, akik visszaélnek hatalmukkal, de nagyon sokszor árnyékra vetődik. Sokszor ártatlan emberek is áldozatul esnek a felfokozott társadalmi hisztériának.

 Körülbelül az a helyzet, mint az ötvenhatos forradalom idején. Ha a tömegben valakire rámutattak, hogy ÁVH-s, nem volt módja rá, hogy tisztázza magát. A tömeg gyorsan ítélt.

Ami nekem Woody Allenről eszembe jut, azok a mesterművei. A Manhattan, az Annie Hall, a Hanna és nővérei és még sorolhatnám.

 Most pedig megyek, és megnézem az Annie Hallt. :)